A 2000-es évek elején Halász János fideszes parlamenti képviselő Debrecenben éppen egy fogadáson állt sorba üdítőért, amikor a pincér gyanútlanul egy Heinekent ajánlott neki. Erre a politikus vicceskedve felhördült: „Hiszen azon vörös csillag van!” Mire egy mögötte álló helyi újságíró – aki ismerte őt régről – odaszólt neki: „Ugyan, Jánoskám, az MSZMP-ben nem zavart a vörös csillag?”
A beszólás oka nem az volt, mintha Halász MSZMP-tag lett volna. Hanem egyrészt az, hogy egykori feleségének családja az 1980-as években az állampárt debreceni potentátjai közé számított; s ennek ismeretében visszatetsző, hogy a parlamentbe kerülve Halász azért kardoskodott, hogy a képviselői irodaházból tüntessék el a Munkásállam című, Bernáth Aurél által készített munkásmozgalmi falfestményt.
A beszólás másik oka az volt, hogy Halász politikai karrierje – habár erről ő maga hajlandó megfeledkezni – az MSZP-SZDSZ kormány alatt indult, amikor a szabaddemokraták támogatásával nyert mandátumot egy időközi önkormányzati választáson Debrecenben, így az akkor SZDSZ-es vezetésű közgyűlésben a kulturális bizottság alelnöke lett. Ekkor még úgy ismerték őt a városban és Hajdú-Biharban, mint lelkes, sőt lánglelkű civil szervezőt, Debrecen első civil rádiójának az egyik alapítóját, aki él-hal az alternatív szerveződésekért, rajong az underground zenekarokért, és a civil szféra a lételeme.
Ilyen ígéretes előzmények után meglepő, hogy miközben Halász azóta számos posztot betöltött – volt parlamenti államtitkár, kulturális államtitkár, frakciószóvivő – különösebb nyomot nem hagyott a politikai tevékenysége. Az egyik legemlékezetesebb megmozdulása egy 2001-es ingatlanbotrányban játszott szerepe volt,
