Felsőbb utasításra cselekedhettek a jegybanki alapítványok ügyében érintettek, és korántsem biztos, hogy akiknek a felelőssége a legegyértelműbben megállapítható – mert az aláírásukkal szentesítették a befektetési döntéseket –, nem tudnak terhelő bizonyítékkal szolgálni a haszonhúzók szerepére. Erről Simor Andrással, a Matolcsy-korszak előtti jegybankelnökkel (akitől a 2013-as átadás-átvétel furcsaságairól is megtudtunk részleteket a műsorban) beszéltünk a Dellában.
Ezek az emberek Matolcsy György hűbéresei voltak, pozíciójukat, fizetésüket, mindenüket az MNB elnökének köszönhették, mindent elkövettek, hogy eleget tegyenek a főnökük kívánságainak
– mondta.
Arról is beszélt, hogy nem az ÁSZ-jelentésben foglaltak lepték meg leginkább ebben az ügyben, hanem az, hogy tíz éven át lehetett ezt csinálni egy európai uniós tagországban anélkül, hogy bármi következménye lett volna. Mit tett a kormány, mit tettek az állami szervek ezalatt? – hangzott el a költői kérdés. Ezen a ponton felidézte, hogy az ő jegybankos időszakában, 2013 előtt az Orbán-kormány állandóan bele akart avatkozni az MNB dolgába. „Olyan embereket ültettek be a monetáris tanácsba, akik úgy döntöttek, ahogy azt a pletykák szerint egy héttel korábban Rogán Antal megrendelte” – emlékezett vissza azokra az időkre.
A jegybankbotrányról kifejtette: olyan tranzakciók sorozata történt, amelyek egyértelműen nem szolgálhatták az állam érdekeit. A kérdés az, hogy ezekre az explicit bizonyítékokat megtalálják-e, vagy meg akarják-e egyáltalán találni – fogalmazott az adásban vendégünk, aki szerint
Ugyanakkor nem számít arra, hogy érdemi számonkérés történik majd, szerinte ehelyett egy időhúzó eljárásra kell készülnünk, megnyugtató lezárás nélkül – hasonlóan a Schadl-Völner-ügyhöz. Ebben az értelemben figyelemre méltónak tartja, hogy az Állami Számvevőszéknek a Magyar Nemzeti Bank működéséről, az ingatlanügyleteiről szóló jelentése (az egyik a három közül) nem tartalmaz utalást feljelentésre, szemben az alapítványról szóló jelentéssel. Pedig Simor András szerint ezekben az esetekben is felmerülhet legalább a hűtlen kezelés gyanúja.
Az alapítvány pénzügyi helyzetének rendezése legalább hat hónapot, de akár egy évet is igénybe vehet. Ez történhet például a varsói tőzsdén forgó GTC többségi tulajdonrészének értékesítésével egy nagybefektetőnek, ami akár magasabb árfolyamon is nyélbe üthető, mint a mostani, egyre csökkenő kurzus. A történtek mindenesetre súlyos sebet ejtettek a magyar pénzügyi szolgáltató rendszer őrének hitelességén. „Szerintem ez tragikus a Magyar Nemzeti Bank szempontjából” – közölte, hiányolva a teljes megtisztulást a jegybank vezetésében.
Az audit szerepéről is beszéltünk: Simor szerint nem törvényszerű, hogy az alapítvány ügyében eljáró ismert magyarországi könyvvizsgáló renoméja véglegesen megromlik. A Deloitte – ahol a jegybankelnöksége előtt dolgozott – is túlélte a Postabank-botrányt, pedig annak következtében elvesztették magyarországi árbevételük 30–40 százalékát. Ehhez teljes átszervezés, megtisztulás kellett – emlékeztetett.
Más témák közül a készpénzhasználat Alaptörvénybe foglalása, az ATM-ek kötelező telepítése is szóba került a műsorban. Simor András szerint Orbán Viktor talán nyerhet a színtisztán politikai akcióval tízezer szavazatot, de a pénzügyi fizetési rendszer modernizációja szempontjából ez visszalépés. Senki sem fenyegette a készpénzhasználatot – mondta adásunkban. Arról is beszéltünk, hogy a kormány legutóbbi gazdasági előrejelzése – amely a korábban ígértnél magasabb inflációról és alacsonyabb növekedésről szól – nem az utolsó a korrekciók sorában, jóslata szerint rontani fogja még az előrejelzését a kabinet.
