Napok óta Parajd tragédiájától hangos a sajtó: a Kárpát-medence legfontosabb sóbányászati lelőhelye, a parajdi sóbánya hatalmas bajba került azt követően, hogy a heves esőzések következtében a Korond-patak megáradt, a víz pedig elöntötte a sóbányát. Kedd este az utolsó civil is elhagyta a föld gyomrát, a károkat és a jövőt pedig egyelőre megsaccolni sem lehet. Az Európa egyik legnagyobb sótartalékát rejtő hely Erdély egyik legfontosabb kincse, ráadásul a környék szinte kifejezetten ebből és az erre épülő turizmusból él – jelentőségéről itt írtunk bővebben.
A bányában akkor jártunk, amikor még nyoma sem volt a pániknak, sőt, Michelin-csillagos gasztrofesztiválnak adott otthont. Itt rendezték ugyanis a Taste of Transylvania Underground gasztrorendezvényt, ahol napokon keresztül lehetett az erdélyi, a magyar és a román séfek fogásait kóstolni – sajnos utoljára, a fesztivált szervező, korábban a lapunk által is megszólaltatott Trucza Adorján a közösségi oldalán megható szavakkal búcsúzott a bányától.
Az álmaink itt maradtak a falak között
– írta.
A szomorúságnak azonban ekkor még nyoma sem volt, és a sürgő-forgó séfektől távol, a bánya másik szegletében, a kézművesudvarban is találtunk érdekes történeteket erdélyi mesteremberektől, vendéglátóinknak köszönhetően pedig volt szerencsénk körbejárni a vidéket, ahol ugyancsak nagy szeretettel – és jellemzően dupla adag pálinkával – fogadtak a helyiek. Fazekasmesterrel, sókitermelővel, sajtkészítő mesterrel és taplásszal is volt szerencsénk beszélgetni.
A só itt tényleg aranyat ér
Ha Parajd irányából érkezünk Korondra, nagyjából fél kilométerre a falutáblától két jókora plüssmedve ücsörög műanyag székekben. Sajátos és ügyes vendégcsalogató, jellemzően mindenki felkapja rá a fejét, hogy aztán a tekintete jó eséllyel átcsússzon a medvék mögötti boltra: egy sószaküzletre. A boltban Tófalvi Csabát találjuk, akitől megtudjuk, mi mindent lehet kihozni egy olyan egyszerű anyagból, mint a só.
Itt ugyanis kis túlzással minden erről szól: a székelyföldi Sóvidék központjának számító parajdi sóbánya Európa egyik legnagyobb sótartalékát rejti.
Nem véletlen, hogy Parajdon és a környező falvakban a legtöbb turistaboltban sóból készült termékeket kínálnak – így tesz Tófalvi is, aki azonban arra figyelmeztet, hogy mivel a parajdi só, mint márkanév rendkívül népszerű, nem árt odafigyelni, mit is veszünk pontosan. A termékeken ott kell lenniük legalább három pecsétnek:
- az egészségügyi minisztériuménak arról, hogy bevizsgált termékről van szó;
- a Székely Termék védjegynek, amely garantálja, hogy minden elemét itt készítették;
- valamint a Transylvania Authentica védjegynek, amelyet ugyancsak nagyon szigorú kritériumoknak megfelelő székely termékek kapnak meg.
Tófalvi szerint ezeket kell nézni, különben könnyen előfordulhat, hogy nem megfelelő minőségű sót veszünk parajdiként eladva.
Parajdon és Korondon nagyon hamar feltűnik, hogy valamilyen formában mindenkinek köze van a sóbányához: vagy dolgozott ott, vagy van olyan rokona, ismerőse, aki ott vállalt munkát. Tófalvi az első kategóriába tartozik, 2011-ig állt a sóbánya alkalmazásában, akkor kezdett szöget ütni a fejében a gondolat, hogy saját céget kéne csinálnia. Nem sokkal később felmondott, és így is tett, létrehozott egy kft.-t, amelyet azóta a családjával működtet, mindenki kiveszi a részét a munkából. Saját vállalkozását immár közel 15 éve működteti egyre nagyobb sikerrel, az üzlet mellett turistacsoportokat is fogad, akiknek a műhelyben bemutatja a teljes feldolgozási fázist.
A teljes folyamat így néz ki:
