A tizenöt évvel ezelőtt, az Inkognitó című munkájával a magyar irodalom vérkeringésének részévé vált Kiss Tibor Noé interjút adott a Könyves Magazinnak, amelyben új kötetéről, az Olvadásról, a honvágyról, erőszakról, személyességről, illetve természetesen a transzneműségről is szó esett.
Kiss új munkájának középpontjában egy harmincas éveiben járó szociális munkás áll, aki nagyanyja temetésére készül, miközben kultúrantropológus férje a messzi Szibériában kutat. A lezártnak hitt sérelmeket, tragikus haláleseteket, illetve traumákat bemutató kötetről az író elmondta: ha 2022-ben nem költözött volna Szlovéniába, akkor valószínűleg nem tudta volna megírni.
A 2021 körül született első vázlatok megszületése után Magyarországon
turbófokozatba kapcsolt a transztematika
– mondta, majd hozzátette:
ebben nekem egy darabig fontos szerepet szántak – vagy legalábbis megpróbálták.
Ez az időszak Kiss szerint 2022 januárjában ért a csúcsra: a hónapot az írásnak akarta szentelni, de akkor újra csak transzpropagandistának bélyegezték, ő pedig azzal tudott csak foglalkozni, hogy talpon maradjon, így írni nem tudott.
A most, három évvel később megjelent kötet kapcsán ezután hozzátette:
Az Olvadás bizonyos szempontból az én külföldre költözésem allegóriája is. Persze, fiktív helyzetekkel és karakterekkel dolgozom, de ha nagyon akarnám, pontról pontra ki tudnám fejteni, hogy mi szimbolizálja az én megéléseimet. Az idegenséget, a távolságot, a hiányt, a megbocsátást, és még sorolhatnám
A beszélgetés teljes hosszában itt olvasható.
