Az első, cigányokként azonosított csoportok a késő középkorban, körülbelül a XV. század elején érkezhettek a Kárpát-medencébe, betelepülésük kisebb-nagyobb hullámokban nagyjából a XIX-XX. század fordulójáig tartott. A legutóbbi, 2021-es népszámláláson 209 909 fő vallotta magát romának, ezzel ők alkotják a legnépesebb hazai kisebbséget. Még úgy is, hogy a tíz évvel ezelőtti felméréshez képest ez a szám 106 ezerrel kevesebb, a valóságban pedig a becslések szerint több mint 600 ezer cigány él Magyarországon – itt lehet erről olvasni. Miután megdöbbentően sokan, 1,086 millióan nem válaszoltak a nemzetiségi hovatartozást tudakoló kérdésre, ezért tényszerűen csupán annyit állíthatunk: a magyarországi cigányok lélekszáma ismeretlen.
A több évszázados közös múlt és magas népességi arány ellenére azonban cigány-magyar együttélés helyett még ma is inkább egymás mellett élésről beszélhetünk. Rajtuk kívül álló okok is állnak annak hátterében, hogy a cigányság részben megőrizte különállását, korántsem olvadt be oly mélyen a többségi társadalomba, mint más etnikumok a történelem folyamán.
„Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!”
Nem ismerjük egymást. Az átlag magyarnak fogalma nincs arról, honnan jött, ki az a több mint félmillió ember, akivel együtt él, napi kapcsolatban áll az élet minden területén. Ki tanult a közoktatásban bármit is a magyarországi cigányságról? Egyetemi történelem szakot el lehet úgy végezni, hogy egy szó sem esik a romákról, hacsak az illetőnek nem ez az érdeklődési köre. Talán még szomorúbb, hogy ennek következményeként a hazai cigányság számára is nehézséget jelent saját múltjának, gyökereinek megismerése – legalábbis tudományos alapokon, az oktatáson keresztül.
A kívülállónak már maga a megnevezés gondot okoz: roma vagy cigány? Remek könyvek és tanulmányok jelentek meg a cigányság történelméről, kultúrájáról, társadalmáról, ám ezek tartalma nemigen szivárgott át a szélesebb köztudatba. Ezért indítunk könnyedebb műfajban, újságcikkek formájában sorozatot a magyarországi cigány közösség történetéről társadalomtudósokkal készült beszélgetések alapján. Olyan távolról kezdjük, ameddig csak a történettudomány még objektív eszközökkel ellát, és valahol a XX. század végén tervezzük lezárni.
Nem akarunk érzékenyíteni, katarzist előidézni, erkölcsi prédikációkat tartani, főleg nem a mai viszonyokban és problémák közt állást foglalni. Célunk a közös múlt és a hazai cigányság történetének objektív bemutatása: Magyarországé, amelynek – természetesen más etnikumok és nemzetiségek mellett – a cigányság is egy részét alkotja. Kifelé az államunkban élő népcsoportok egyazon közösség, a magyar nemzet tagjai, de nekünk, akik itt élünk, érteni és ismerni kell mi az, ami összetart vagy megkülönböztet minket.
Talán a legkiválóbb példát erre az élet és a marosvásárhelyi cigányok hozták 1990. március 20-án, amikor
Sorozatunk első, pontosabban nulladiknak, bevezetőnek szánt részében a legalapvetőbb kérdést járjuk körbe: a cigány vagy a roma megnevezés érvényes-e, van-e ebben kizárólagosság, illetve milyen főbb csoportok alkotják a magyarországi cigányságot? Szuhay Péter antropológust, muzeológust kérdeztük.
Cigány vagy roma?
A korai középkor közvéleménye számára a távoli, teljesen ismeretlen távolból érkező csoportokat a kor írástudói, mondjuk úgy, értelmisége saját tudása, tapasztalatai, világképe alapján azonosította. Ne menjünk messzire, a magyarok azért szerepelnek türkökként Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár X. század közepén írt művében, mert a bizánciak az akkoriban megjelenő összes lovas nomád, sztyeppei népet következetesen a számukra már ismert türk etnikummal azonosították.
Keletről nyugat felé tartva a cigányok elődei is az egykori Keletrómai Birodalom területén érték el a kulturális értelemben vett Európát, így legkorábbi elnevezéseik is e területről származnak a XII. századból.
A cigányokat a görögök egyiptomiaknak hívták, mivel a görögök varázsláshoz, bűbájhoz értő embereknek tartották őket csakúgy, mint az egyiptomiakat. Innen ered angol nevük is, a gypsy, amely a görög elnevezésük nyomán a latin aegyptusból (egyiptomi) származik. Figyelemre méltó, ám mára többé-kevésbé meghaladott elmélet, ami a görög athiganos szót emeli középpontjába: Bizánc lakói egy ugyancsak mágiával vádolt szektát illettek ezzel a névvel, ez lehet többek közt a német Zigeuner és a magyar cigány szó eredete. Egy viszonylag friss nyelvészeti eredmény cigány szavunkat azonban a törökből eredezteti, ami szegényt, földönfutót jelent, és kapcsolatot lát a szegény szó kialakulásával – sorozatunk következő részében ezt bővebben kifejtjük.
A roma – itt most nagyon leegyszerűsítve – a ma romaninak nevezett nyelvet, annak különböző változatait beszélőkre utal, és talán nem ördögtől való a párhuzam, miszerint ilyen alapon finnugor nyelvük alapján a magyarokat egy kalap alá vehetnénk a finnekkel.
– példaként gondoljunk itt mondjuk a magyarnak hungarusból eredő mai változataira (hungarian, ungarisch stb.).
Az 1971-ben első ízben megtartott Roma Világkongresszus aztán a nemzetté válás folyamatának elősegítése érdekében a több tucatnyi megnevezés közül a romát választotta a cigányság egységes elnevezésének, a romanit pedig a cigányság egységes nyelvének. A valósággal azonban ez a megoldás is csak keskeny sávban találkozik: itthon jobbára a cigányság alig ötödét képviselő oláh cigányok vallják magukat romának, és tekintik anyanyelvüknek a romanit, és a roma nemzeti kultúra megfogalmazásán dolgozók önelnevezése lesz a roma. Ami pedig alapkérdésünket illeti, a válasz:
